- Miért döntöttél úgy, hogy gyógytornász leszel?
- Ez egy érdekes választás volt számomra, sokáig nem igazán tudtam, hogy mit is szeretnék csinálni. Volt egy kiépített családi vállalkozásunk, amelyet át tudtam volna venni a húszas éveim elején. Szüleim sosem erőltették az egyetemet, csak annyit kértek, hogy amit csinálok, azt a lehető legjobban tegyem. Több éven át egy kínai sportnak, a lábtoll-labdának voltam a megszállottja, de ebből nem lehet/lehetett megélni. Párszor a sport miatt a térdemmel voltam gyógytornászoknál, tetszett a nagykanizsai gyógytornász lányok tudása, értelme és lazasága. A velük való beszélgetésből kiderült, hogy az újszülöttektől az időseken át egészen sportolókig lehet ebben szakmában dolgozni. Így - mivel az élsport nem volt nálam opció - legalább sport mellett tudtam maradni, ezért jelentkeztem a PTE ETK gyógytornász szakára.
- Tudsz esetleg olyan esetet, élményt említeni, ami szakmailag fontos számodra, illetve büszke vagy rá?
- Számtalan esetet fel tudnék sorolni, de maradjunk most a kosárlabdánál. 2024 nyarán a női válogatott szüneten Studer Ági megsérült, beszakadt az egyik izma. Ekkor már az NKA Universitas Pécs kötelékében volt. Ettől a szezontól kezdve én dolgozom a lányokkal, így rám hárult az a feladat, hogy 5 nap alatt csodát tegyek. Napi 5 óra fizio/fizikoterápia és manuálterápia meghozta az eredményét és Ági elmehetett a válogatottal Ruandába a világbajnoki selejtezőre, ahol pályára is léphetett.
- A felnőtt csapatnál nagyon fontos szerep hárul rád, mit szeretsz abban a munkában, mik a kihívások, hogy érzed magad a lányokkal?
- Tulajdonképpen ez egy 0-24-es munka. Számomra ez az első teljesen profi szezon, így nagyon sokat és gyorsan kellett tanulnom és megismerni az edző és a játékosok igényeit, kéréseit. A professzionális fizioterapeuta munka nem csak a tökéletes és pontos kezelésekből áll, erre gyorsan rájöttem. Sokszor fárasztó összeegyeztetni a munkát és a magánéletet, mivel amikor off napot kapunk, általában akkor történnek a hosszabb kezelések vagy orvoslátogatás. Legjobb érzés ebben az egészben, amikor a munka gyümölcse beérik például egy hazai rangadó megnyerésénél, ami igazán felemelő érzés, hiszen a háttérben tudjuk, mennyi mindent kell/kellett megtenni azért, hogy a játékosok a legjobb formájukban legyenek a pályán, és az külön öröm, ha ezt el is ismerik. Úgy gondolom, hogy a lányokkal sikerült egy bizalmi kapcsolatot kialakítani, ez egy nagyon fontos része a munkának, hiszen, ha a játékos bízik a fizioterapeutájában, akkor gördülékenyebb a közös munka.
- Mik a terveid idénre?
- Erre a kérdésre mindig az a válaszom, hogy fókuszáljunk a következő mérkőzésre, viszont idén fontos eseménynek ad majd otthont Pécs, itt fogják rendezni a Magyar Kupa négyes döntőjét, ahol az elődöntőben a DVTK lesz az ellenfelünk. A tervem az - ha mondhatom így -, hogy a serleget a csapattal együtt a magasba emeljük. Másrészről augusztusban lesz az esküvőnk, így a szezon után 100%-osan arra szeretnék koncentrálni.
- Hogy tudsz kikapcsolódni, mivel töltöd a szabadidődet?
- Na, abból nem sok van… Már annak is tudok örülni, ha néha 1-2 órát le tudok ülni a géphez és játszani. Régen még sokat énekeltem és gitároztam, ez most jelenleg leszűkült az autóban lévő karaokézásra. Illetve, ha eljutok egy-egy nyílt lábtoll-labda versenyre, akkor pár napig nem tudják letörölni a mosolyt az arcomról. Amikor pedig minden játékos hazamegy, vagy válogatottnál van, akkor meglátogatom szüleimet, vagy az unokahúgaimat.